Skót redős férgek. Féregtojás, mint a rizs, Mennyi inni tök juice, hogy elpusztítsa a férgeket

Gelei József. A magyar olvasóközönséget ezek a csodálatos alakú és túlnyomórészt a tenger vizében élő férgek a múltban nem igen érdekelhették, mivel az európai édesvizekben található kevés fajból hazánk területéről egyetlen sem volt ismeretes.

Gelei azonban ban hazánkban három helyen mutatta ki ezt a rejtett életmódot élő állatot.

Mi pusztítja el az ürömféreg- tojásokat, Ascaris emberi jelek

Az első lelőhely a Balaton északi partja, a régi Révfülöp-i hidrobiológiai állomás volt, itt talált Gelei nagyobb számban állatokat a vízpart skót redős férgek vizétől lepett kövei alatt, másrészt pedig nemsokára Szegeden, a Tisza folyó medréből kövekről, illetőleg fürdőcölöpökről behozott kaparékban kapott, részben kifejlett, részben pedig igen nagyszámú fiatal példányt. Nemsokára a Szeged környéki vizekből is, így a Szeged szomszédságában lévő Maty-ér rendszeresen beszáradó mocsárvízében is ismeretessé váltak a magyarhoni zsinórférgek.

Ezekre a leletekre való tekintettel helyénvaló, hogy a magyar Brehm-ben is részletesen foglalkozzunk a zsinórférgekkel. A zsinórférgeket a laposférgek többi csoportjaitól az különbözteti meg, hogy skót redős férgek végbélnyílásuk és vérérrendszeürk. Némely búvár, tekintettel a vérereikre, melyek a férgek körében különlegesen a gyűrűsférgeket jellemzik, úgy gondolkozik, hogy ezeket az állatokat inkább a gyűrűsférgekkel együtt kell tárgyalni.

Mégis a bőrnek alkata, a bélnek szerepe az emésztés folyamán, a bőrizom-tömlő, a testnek szelvényezetlen volta, a szemek, továbbá az idegrendszer, legkülönlegesebben pedig a kiválasztórendszer alkata mind arra vall, hogy e lények határozottan a laposférgekkel vannak közvetlen rokonságban.

Mindezeknek a rokonbélyegeknek alapján valószínű, hogy az örvényférgek és a zsinórférgek közös ősöktől származnak, s a különbség csak onnan ered, hogy a fajfejlődés során a zsinórférgek skót redős férgek fokra fejlődtek. Elnevezésüket hosszú, hengerded, fonalszerű testüktől kapták, amely sohasem lapul el, hanem csak legföljebb a hasoldalon kissé kiegyenesedik.

A test mellső végén a legtöbb állaton igen jól megkülönböztethetjük a törzstől elkülönödött fejet. A fejen kétoldalt, az agydúc közelében, szaglásra szolgáló érzőgödröket, elül, a homlok végén ízlelősejtek csoportját s a fejtetőn az örvényférgekére emlékeztető egy vagy több szempárt találunk. Bőrük alkata teljesen megegyezik az örvényférgekével. Az egyrétegű bőrhám ugyanis csillós sejtekből és közöttük elszórt nyálkaképzősejtekből alakult.

A mellékelt ábránk tanusága szerint a szájnyílás, egészen a mellső testvégen, s kissé a hasoldal felé eltolódva fekszik. A szájnyílásra hosszú előtér, az ú. A bárzsing után a redősfalú gyomorbélbe jutunk, mely a szintén hosszú és szabályos közökben oldalzsebekkel ellátott középbélbe vezet.

A középbélre csaknem közvetlenül a végbélnyílás következik; igazi végbelet alig tudunk megkülönböztetni. A zsinórférgekre rendkívül jellemző készülék az skót redős férgek hosszú hüvelyben rejtőző ormány, melynek segítségével az állatok áldozataikat megfogják, megmérgezik és a szájnyíláshoz közelebb húzzák. Az ormány visszatüremlített állapotban s egyúttal visszahúzva a bélcső fölött nagy, hosszúra megnyúlt ormánytáskában vagy hüvelyben helyezkedik el.

Az ormányon három főszakaszt különböztetünk meg. Elül van a mellső ormányhenger, a középen az ormánydob, mely a rekeszizomból és a ballonból áll, a hátulsót pedig a hátsó ormányhenger alkotja. Az ormány mellső hengerszakasz rendkívül izmos és magas hengereshámtól van borítva, amely kitüremlített állapotában kifelé fordul s a zsákmányt nagyfokú tapadékonyságával fogvatartja, s egyúttal a zsákmányra csavarmenetben felcsavarodik.

A középső szakaszban a rekeszizom, illetőleg az előtte fekvő tőrkamrában helyezkedik el a támadó tőr, skót redős férgek gombszerű, vastag talpi részével a tőrpárnába van barna vékony féreg. A tőrpárna a tőrviselő táska tölteléke és a rekeszizom skót redős férgek elhelyezkedett mirígyeknek terméke.

Skót redős férgek középső szakaszban, oldalt, kb. A tőrök egyenként egy-egy sejtben keletkeznek. A tőrtáskák jól belakmározott állatokban rendszerint üresek, ha azonban hosszú időn át éhezik az állat, egy-egy táskában fa parazita orvoslás tőrt is találhatunk.

A magyarhoni példányokban Gelei egy-egy táskában rendszerint 3—4 tartaléktőrt talált. A támadásra fölszerelt tőr közvetlen szomszédságában fecskendővezeték torkollik, mely a rekeszizom mögött elhelyezkedő ballon üregének kivezető csatornája. A ballon méregnedvet tartalmaz, melyet izmos fala, a kitüremlített ormány végére kerülő tőr által ejtett sebbe fecskendez bele, abban a pillanatban, amint a tőrt az ormány visszahúzza a sebből.

A mérget viszont az ormány harmadik szakasza, a hátsó ormányhenger termeli. Az ormány működése igen egyszerű. Az ormány, mint említettük, folyadékkal telt izmos ormányhüvelyben van elhelyezve, s viszont az ormánycső belső végén visszahúzó izom: retractor található, skót redős férgek az ormánytáska fenekéhez kapcsolja az ormányt. Ha a visszahúzó izom elernyed s viszont az ormánytáska fala összehúzódik, a táskában lévő folyadék kinyomja és kitüremkedésre készteti az ormányt, egész addig, amíg a diaphragma, illetőleg a rajta ülő tőr szabadba nem kerül; kitüremlített állapotban tehát az ormánytáskában csak a belső ormányhenger: vagyis a méregmirígy marad vissza.

Ha pedig a jól végzett munka után elernyed az ormánytáska izma s viszont a visszahúzóizmok állnak munkába, akkor az ormány megint hüvelyébe húzódik vissza.

Nem minden zsinórféregben találunk az ormánykészülékben tőrt s ezen az alapon régebb a zsinórférgek, mint fegyvertelen, illetőleg fegyveres állatok két csoportra oszlottak. A zsinórférgek vérérrendszere csak 3 ércsatornából áll. A hátoldali ér legalább is a mellső és hátsó végen, esetleg közben is hurkok útján összekapcsolódik a kétoldali törzzsel.

A vérfolyadék vagy vöröses vagy pedig színtelen s a háti értörzsben hátulról előre kering. A vérmozgást a vérerek izmos fala, irányát pedig az erekben található billentyűrendszer biztosítja. A vérben sejteket nem találunk, a vérfolyadék pedig az állatok tápláltságának megfelelően fehérjében gazdagabb vagy szegényebb.

Ilyenképpen inkább nyirokanyagnak, mint vérnek felel meg. A kiválasztást egypár elágazó csőrendszer végzi, mely teljesen a laposférgek protonephridiuma szerint van alkotva. A kiválasztócsatornák ugyanis befelé itt is zártak s a finom csövecskék végén a már ismert lángsejtek helyezkednek el.

A lángsejtek rendszerint a vérerek falába skót redős férgek.

A zsinórférgek idegrendszere nem magas fejlettségű. A fejben két dúcpár van, egyik a garat felett, a másik a garat alatt. A négy dúcot a garatot, illetve az ormánybelet körülvevő garatgyűrű kapcsolja egymással össze. Az alsó dúcpárból a test hosszában két tekintélyes hosszanti ideg szalad végig.

A hát középvonalában pedig igen gyönge fejlettségű, hosszanti ideget különböztetünk meg.

A zsinórférgek a többi laposférgektől különösen abban különböznek, hogy váltivarúak; a nemeket azonban külsőleg nem tudjuk egymástól megkülönböztetni. Az édesviziek között azonban kétivarúakat: hermaphroditákat is találunk. Az ivari készülék rendkívül egyszerű, párzószervekkel rendszerint nem találkozunk.

IV. OSZTÁLY: ZSINÓRFÉRGEK (NEMERTINI)

A csiraszervek egyszerű zsákokat formálnak, melyek a gyomorzsebek között nagy számban helyezkednek el és mindig párosával találhatók. Az egyes zsákok egyenként nyílnak a hátoldalon a test felületére. Az állatok a tojásokat zsinórokban, vagy öves kokonokban szabálytalan tömegben rakják le. A zsinór, illetőleg a csőszerű öv kocsonyásan megmerevedő nyálkás tömegből képződik s már az anya testén kialakul, úgyhogy a tojásokkal megrakott nyálkás övből az anyaállat kicsúszik.

Némely fajok a tojásból egyenesen zsinórféreggé fejlődnek. Sok esetben azonban a tojásból sajátságos alakú skót redős férgek bújik ki, melyről a hozzá nem értő szem sehogy se tudja elképzelni, hogy abból hogyan válik zsinórféreg. Ezt az álcát, mely az európai tengerekben a tavaszi hónapokban nagy tömegben rajzik, a lovagi vívósisakhoz való nagy hasonlóság miatt sisaklárvának: pilidiumnak nevezik.

Sisakálca: Pilidium A sisaklárva egész testfelületét csilló borítja. A szegélyén azonban zsinórmenetben erőteljesebb csillózat s a sisak tetején hosszú, ostorszerű pamat képződik.

Oldalt, a sisak arcvédőlemezéhez hasonlóan, skót redős férgek nagyobb lebeny csüng alá, melyek szegélye szintén zsinórcsillózattal van bevonva.

A lebenyek között nyílik a száj, amely vakon végződő gyomorba vezet.

1. Az éhség szaga Az anorexiás betegek mit tesznek az "éhség szag" ellen?
2. Éhség szaga Élet-Éhség paraziták görögből Hogyan lehet megérteni, hogy férgek tünetei vannak enteritis férgek, mire gondolnak a paraziták paraziták a bélmozgás során.
3. A test parazitaellenes tisztítása népi gyógyszerekkel Tisztítás a paraziták népi gyógyszerek máj Parazitaellenes tisztítás szoptatáshoz Férgek testének tisztítására szolgáló készítmények, Féregtabletta gyermekeknek és felnőtteknek Férgek tisztítása népi gyógyszerekkel Programok a paraziták testének tisztítására népi gyógymódokkal Giardia fertozes kezelése A szervezet parazitaellenes tisztitasa A test parazitaellenes tisztítása népi gyógyszerekkel A test parazitaellenes tisztítása népi gyógyszerekkel A test parazitaellenes tisztítása népi gyógyszerekkel Gyuri bácsi beszél a méregtelenítésről férgek teherbe eshetek Sáskák és parazitáik milyen tablettákat vásárolni férgek ára, tabletták kerekesférgekből ahol a szarvasmarha galandférget kezelik.
4. Fergesseg tunetei emberben Milyen bélférgek kerülhetnek szervezetünkbe?
5. A gyulladások okai és megszüntetésük 5 természetes megoldással skót redős férgek Parazita fertőzés — a rejtőzködő ellenség - Mandala egészségkuckó Milyen bélférgek kerülhetnek szervezetünkbe?
6. Oris parazitákkal történő kezelés. Helminták paraziták orvoslása
7. Oris parazita kezelés, Az oris paraziták kezelése

A száj környékén csakhamar négy betüremkedés keletkezik, melyből a zsinórféreg teste fejlődik. Ezek a betüremkedések növekvésük közben körülfogják a gyomrot, ezt magukkal együtt a fejlődésben előbbre viszik s végül is az álcabőrt keresztültörik, hogy ilyenképpen a féreg hosszanti növekvésnek indulhasson. Megemlítjük még, hogy a pilidiumnál egyszerűbb lárva is ismeretes, az ú. Desor-féle álca. A zsinórférgek hossza rendkívül változik. Némelyek csak néhány milliméterre nőnek, mások azonban több méter hosszúra is megnyúlnak a nélkül, hogy egyúttal megvastagodnának; rendszerint azonban 20—60 cm hosszúak.

A tengeri zsinórférgek gazdag színpompájukról nevezetesek. A szín a bőr festékszemcsézetétől vagy pedig a bőrmirígyek váladékától származik. Nagyon gyakoriak a sárga, barna és a vörös szín minden elképzelhető árnyalatai és keverékei, a tiszta kék szín azonban hiányzik. Az alapszínen igen gyakran rajzolatok, márványozottság, párhuzamos hosszanti vonalak és színes harántgyűrűk mutatkoznak.

Színük alapján a környezetbe sokkal jobban beilleszkednek a tőrrel föl nem fegyverzett fajok, mint a tőrösek. Az elvesztett részek helyrepótlása tekintetében a zsinórférgekről is azt mondhatjuk, mint amit az skót redős férgek már megtanultunk; nevezetesen, hogy ezek is a condyloma gyulladása nagy mértékben képesek a regenerációra.

Itt is megtörténik az, hogy a testnek piciny leszakadt darabjából lassanként megint teljes egyén fejlődik. A zsinórférgek túlnyomórészt tengeri állatok. Igen kevesen úsznak szabadon a nyilt tengeren. A legtöbb partlakó, ahol a kőtörmelék között, kövek alatt, sziklahasadékokban s korálltömbök, padok réseiben, valamint a tengeri algák között rejtőzködve élnek.

Némelyek a fenék homokjába ássák be magukat, mások pedig a bőrük által elválasztott nyálkacsőben laknak. Néhány nemzetség a trópusok nedves erdőségeiben levegőn élő szárazföldi állattá változott. Ezek közül némelyek virágházi növényekkel Európába is elkerültek, itt azonban csakis a virágházak nedves, meleg levegőjén maradnak életben. Egyetlen nemzetség: a Prostoma vált a mérsékelt égöv édesvizeinek lakójává.

A test parazitaellenes tisztítása népi gyógyszerekkel

A zsinórférgek rendkívül lassan mozognak. Mozgásuk közben állandóan nyálkát hagynak el, mint a mászó csiga. A nyálkát azonban nem hasoldaluk termeli, mint távoli rokonaik, az örvényférgek, hanem egész testfelületük választja el; ezért nem is nyálkaszőnyegen csúsznak, mint az örvényférgek, vagy a csigák, hanem az egész testüket folyton körülvevő nyálkacsőben.

Ezzel a jelenséggel van kapcsolatban az, hogy testük hengerded maradt s nem lapult el, mint az örvényférgeké. Hihetetlen lassú, óvatos mozgásuk magyarázza meg azt, hogy az édesvizi alakokat mért oly nehéz megtalálni. Lomha, lassú természetükkel ellentétben veszedelmes rablók. Skót redős férgek gyűrűsférgekkel és pedig azok közül is főként a csőlakókkal táplálkoznak, melyeket rendkívül ügyesen cipelnek ki ormányukkal lakóházukból. E mellett azonban csaknem mindenféle hústáplálékot megesznek, s így könnyen széttagolható húscafatokkal jól táplálhatjuk az akváriumi skót redős férgek elég jól viselő állatokat.

Mivel a húsételben nem sokat válogatnak, érthető, hogy mint asztalivendégek: kommenzálisták skót redős férgek gyakran vesznek részt más állatok lakomáján, a nélkül, hogy azokat bántanák. Egyes fajok élősködőkké: parazitákká váltak. A zsinórférgek legjobb ismerője, Bürger Ottó, közel fajt írt le. Mi azonban, mivel a természet iránt érdeklődők olvasótábora nagyon ritkán találkozik ezekkel az állatokkal, rendszeres ismertetésükkel nem foglalkozunk, hanem csak egypár jellegzetes alakot ragadunk ki skót redős férgek fajok nagy skót redős férgek.

Először is a Tubulanus Carinella superbus Kölliker nevű fajt mutatjuk be, mely pompás színekben tündöklik. Erről az állatról alkati különlegessége tekintetében megemlítjük azt, hogy háti értörzse hiányzik és ormánykészüléke nincs tőrrel ellátva. Teste vörösbarna, vagy cseresznyepiros színű s négy hosszanti fehér és számos szintén fehér harántcsíkkal van díszítva. Az Atlanti-óceán európai partjai közül az angol, a skót és a francia partokon mit esznek a kerekférgek a belekben a Földközi-tengerben találták.

A homokos parttájék lakója, találtak azonban 40—50 m-es mélységben is.

Az eddig megfigyelt legnagyobb zsinórférgek az angol partok közelében élnek s rendszerint a szintén fegyvertelen Lineidák családjába tartoznak. A Lineus longissimus Gunnerus 5—10 cm-re nő, skót redős férgek néha 30 m hosszú szalagszerű példányokat is fogtak már. Nappal rejtekhelyükben összegomolyodva találhatók; zsákmány után csak éjszakai dagály idején látnak. Egyik ide tartozó hosszú zsinórformájú Lineust, a L. Lineus geniculatus Chiaje Kükenthal-Krumbach: Hdbuch d.

Zoologie, Bd. A kisebb fajok közé tartozik a Cerebratulus marginatus Renier. Ezek nemcsak az Atlanti-óceán északi részein, hanem a Földközi-tengerben is igen gyakoriak. A szabad tengerben kitűnően úsznak, miközben az angolnákra emlékeztetően kígyózva mozognak.

Valószínűleg az úszó életmóddal függ össze, hogy farkfüggelékük van. Meg kell emlékeznünk a Pelagonemertidákról is. Testük a lebegő tengeri életmódhoz alkalmazkodva, feltűnően széles és vékony. Ausztráliától délkeletre, az Indiai-óceán nagy mélységéből halászták a Pelagonemertes moseleyi Bürger nevű 4 cm hosszú és 2 cm széles, skót redős férgek átlátszó állatot, melynek belső szervei közül különösen a sötét gesztenyebarna bél tűnik föl az átlátszó testben. Az állat arról nevezetes, hogy a test hátrafelé szabályosan szűkül és négy bemetszéssel öt gyűrűre van felosztva.

Az első gyűrű egymagában olyan hosszú, mint a hátulsó négy, azonkívül szárnyszerűen széles s így az állatot a lebegésben kiválóan segíti. Pelagonemertes moseleyi Burger, nagyítva Sajátos alkatáról nevezetes a Malacobdella Blainville nemzetség. Az idetartozó fajokat a vénus-kagylóban Cyprina islandica s a tátongó-kagylóban Mya truncata és M.

Ennek a zsinórférgekre nem igen jellemző életmódnak megfelelően az állatok igen különleges testalkatot öltenek. Törzsük rövid és széles, s a hátsó testvégen tekintélyes, tányérformájú szívógödör fejlődik. Ez a szívókorong megtévesztette a régi búvárokat, s hol a piócák, hol pedig mételyek közé sorolták az ide tartozó állatokat.

A Malacobdellák nem élősködnek, hanem a kagyló köpenyterét csak mint vadászterületet használják ki, kifogdosván azokat az apró skót redős férgek, melyeket az áramló víz a köpenytérbe sodor: tehát a szó szoros értelemben vett asztaltársak, commensalisták.

A szárazföldi planáriák Tricladida terricola természethistóriája a zsinórférgek között is megismétlődik.