Toxoplazma és viselkedés,

Forrás: Getty Images A foltos hiéna felnőttként Afrika legsikeresebb vadásza, azonban kölyökkorukban e ragadozók még az oroszlánok kedvenc falatjai közé tartoznak. Ennek okán a kölykök távol tartják magukat a nagymacskáktól, és leginkább a szülő építette kotorékuk közelében maradnak.

• Toxoplazmózis és balesetek
• A legtöbb esetben a fertőzés tünetmentes, vagy enyhe, magától múló influenzaszerű betegség képében jelentkezik, és csak az arra érzékeny csoportokban okoz súlyosabb szövődményeket.
• Ascaris jellemzőik
• Izhevsk tisztítás a parazitáktól
• Szokatlan hatása van az influenzának Molnár Orsolya

Kivéve akkor, ha a hiénakölyök megfertőződött a Toxoplasma gondii nevű parazitával. Ekkor ugyanis a szerencsétlen kölykök közelebb mennek az oroszlánokhoz, és négyszer gyakrabban válnak zsákmányukká, mint egészséges társaik, mutat rá, a nationalgeographic.

A Toxoplasma gondii egy egysejtű parazita, amellyel az emberiség legalább egyharmada fertőzöttközismert arról a tulajdonságáról, hogy befolyásolja a viselkedést, az egerek esetében például a macskák közelében tanúsított túlzott merészséget vált ki. A mostani eredmények az elsők, amelyek egy nagy testű vadállat esetében mutatták ki ezt toxoplazma és viselkedés hatást. Az is kiderült, hogy az általában nem halálos, állatfajok tömegeit megfertőző parazita szerepe jóval nagyobb a vadak viselkedésében.

Macska-hiéna játék A Toxoplasma rengeteg állatot képes megfertőzni, köztük rágcsálókat, madarakat s más zsákmányállatokat is, amennyiben ezek fertőzött húst vagy ürüléket toxoplazma és viselkedés el, ám a parazita ivaros szaporodása kizárólag macskafélék belében lehetséges.

De miért is közelítené meg a zsákmányállat a ragadozóját? Toxoplazma és viselkedés millió év evolúcióját követően a malária távoli rokona különleges trükkre tett szert: a Toxoplasmával fertőzött rágcsálók ellenállhatatlannak tartják a macskavizelet szagát, s így közel merészkednek az éhes ragadozójukhoz.

toxoplazma és viselkedés Mivel a paraziták az oroszlán belében szaporodnak, s így a hiénák is megfertőződhetnek, Laubach és Holekamp kíváncsiak voltak, vajon a hiéna viselkedését is befolyásolja-e a Toxoplasma?

A válasz érdekében a kutatók a több évtizede zajló Mara Hiéna Projekthez fordultak, amelyben feljegyzik az egyes hiénák pontos helyét, életkorát, nemét, azt, hogy más állatokhoz mennyire voltak közel, emellett a vérminták elemzése alapján azt is, ha az adott egyedben megtalálható volt az egész életen át tartó fertőződéssel járó Toxoplasma elleni antitest.

Az elemzésekből férgek a nyálkahártyában, hogy a kölykök harmadát fertőzte meg a Toxoplasma, a fiataloknak 71, a felnőtteknek pedig 80 százalékát. Míg az egészséges kölykök átlag méterre közelítettek csak egy oroszlánt, addig a fertőzöttek csupán 50 méterre, igen veszélyes közelségbe merészkedtek a nagymacskához.

Holekamp és Laubach hozzátették, hogy még tovább vizsgálják, mivel a kutatásukból nem derült ki, vajon más ragadozókkal is hasonlóképp vakmerőek voltak-e a Toxoplasma elleni antitesteket hordozó hiénakölykök. Vannak azonban arra vonatkozó érdekes, ellentmondásos bizonyítékok is, hogy a fertőzés hatására az emberek kockázatvállalása nő, legyen szó veszélyes gépjárművezetésről, vagy egy új vállalkozás indításáról.

Johnson úgy véli, e változások egy részét képezik csak annak a sokféle hatásnak, amellyel a Toxoplasma a gazdaszervezet irányítására használ, s akár ma még nem ismert módon is befolyásolhatja az ember tetteit.